Leírás

Bevezetés az Iszlám és háború című könyvhöz

A háború egyetemes törvény és isteni rendelet, amelytől sehol és sehol sem mentes a világ. Az igazság és a hazugság állandó, ősi és folyamatos küzdelemben áll egymással. Az iszlám hajnalának előestéjén az iszlám előtti társadalmakban már javában dúltak a háborúk. Valójában a háború állandó bevételi forrás volt az arabok számára.

Az iszlám előtti háborúk egyszerűen a fosztogatás és zsákmányolás vágyából, mások megaláztatásából vagy jelentéktelen okokból robbantak ki. Az évtizedekig tartó basuszi háború egy tojást összetörő teve miatt robbant ki, a mindent feldúló dahi és ghabrai háborút pedig két ló versenyfutása okozta.

Ezen és hasonló okok miatt tört ki háború az iszlám előtti korszakban. Az iszlám megváltoztatta a társadalom menetét, felerősítette a vérontást, és gyűlöltté tette a háborút. Az iszlám nem azért jött, hogy ellentmondjon a kozmikus törvényeknek. Létezik igazságtalanság, létezik igazságosság, létezik hazugság és létezik igazság. Az ellentétek nem létezhetnek egymás elleni harc nélkül. A Mindenható Allah azt mondta: {És ha Allah nem tartóztatna fel egyes embereket másokon keresztül, akkor a kolostorokat, templomokat, zsinagógákat és mecseteket, amelyekben Allah nevét sokat emlegetik, lerombolták volna.} [Al-Hadzs: 40]

A háború nyelvi és terminológiai értelemben az eredeti elvtől való eltérést jelenti, amely béke, nyugalom, stabilitás, biztonság és védelem a lélek, az én, a szellem, a test, a vagyon, a gyermekek és minden, ami az életben létezik, hogy betöltse azt a funkciót, amelyre önmagáért vagy Isten teremtményei között mások javára teremtették. Így a háború magában foglalja a tévedhetetlen én jogtalan megtámadását, akár öléssel, akár más módon, olyan módon, amely negatívan befolyásolja a megtámadott tévedhetetlenségét, és terrorizálja anyagi biztonságát és pszichológiai békéjét, függetlenül a támadás mértékétől, legyen az agresszió és igazságtalanság. Ha eredetileg másoktól származik, akkor elképzelhető az énnel és énnel az én ellen, azáltal, hogy a személy olyan cselekedeteket és bűnöket követ el, amelyek miatt a romlás és a pusztulás körébe esik, legyen az teljes vagy részleges, és legyen az pozitív vagy negatív módon.

Fontos itt elmagyarázni az iszlám háborúról alkotott nézetét, és összefoglalni ezt a koncepciót néhány fő pontban:

Először is: A béke a cél és a célkitűzés. A háború a béke elérésének egyik eszköze. A Szent Korán ezt mondja erről:

„Ó, ti hívők, lépjetek be teljesen az iszlámba!” [Al-Baqarah: 208]

„Ha azonban a békére hajlanak, akkor hajoljanak rá, és Allahra támaszkodjanak. Ő a Halló, a Tudó.” [Al-Anfal: 61]

„És harcoljatok Allah útján azok ellen, akik harcolnak veletek, de nem vétkeznek. Bizony, Allah nem szereti a vétkeseket.”

[Al-Bakára: 190].

– ﴿De ha elhúzódnak tőled, és nem harcolnak ellened, és nem ajánlanak fel békét, akkor Allah nem adott nektek utat ellenük.﴾

[Nők: 90].

Másodszor: Az iszlámban kétféle háború létezik:

1. Védekező: a muszlimok földjének és hitüknek védelme. A Korán erről ezt mondja:

„Tehát aki vétkezik ellened, vétkezz ellene a veled szemben elkövetett vétke arányában.” [Al-Baqarah: 194]

2- Támadó: Célja nem a népek megszállása, gyarmatosítása, leigázása, vagy a nemzetek vallásra kényszerítése, hanem inkább az akaratuk és szabadságuk felszabadítása, hogy az igaz vallást választhassák... uralkodók vagy betolakodók kényszere nélkül. Ezzel kapcsolatban a Mindenható Isten ezt mondja:

- „Nincs kényszer a vallásban. A helyes út különbözik a helytelentől.” [Al-Baqarah: 256]

„És ha Allah nem tartóztatna le egyes embereket mások által, a föld megromlott volna.” [Al-Baqarah: 251]

Harmadszor: A harc intenzitása nem jelent kegyetlenséget, brutalitást vagy igazságtalanságot.

1. A muszlimoknak azt a parancsot kapták, hogy hevesen harcoljanak, ami azt jelenti, hogy legyenek elszántak, szilárdak és ne vonuljanak vissza. A Mindenható Isten azt mondta:

„Ó, ti hívők, amikor hitetlenekkel találkoztok [a csatában] előrenyomulva, ne fordítsatok nekik hátat.” [Al-Anfal: 15]

„Ha tehát hitetlenekkel találkozol [a csatában], üsd le [a nyakukat], amíg mészárlást nem mértél rájuk, majd rögzítsd [a kötelékeiket].

[Mohamed: 47].

„Ó, Próféta, harcolj a hitetlenek és a képmutatók ellen, és légy velük kemény!” [At-Tawbah: 73]

2- Ugyanakkor azt a parancsot kapták, hogy a győzelem után legyenek irgalmasak, igazságosak és kedvesek. A Mindenható Isten ezt mondta:

- „És ételt adnak, annak ellenére, hogy szeretnek enni, a szegényeknek, az árváknak és a foglyoknak.” [Al-Inszan: 8]

- „Aztán vagy egy szívesség utána, vagy váltságdíj, amíg a háború le nem teszi terheit.” [Mohamed: 47]

Ez volt az ideológiai szempont, és erről nagyon röviden beszéltünk. A másik szempont megmaradt, ami az iszlám katonai fellépés gyakorlati oldala.

Amikor Allah kinyilatkoztatta a muszlimoknak a dzsihád megvívására vonatkozó parancsát, nem hagyta őket magukra a hitükre, és nem elégedett meg magas moráljukkal sem. Inkább azt mondta nekik: „És készítsetek fel ellenük minden erőt, amit csak tudtok, és harci lovat, amivel megfélemlíthetitek Allah ellenségét és a ti ellenségeteket is.” [Al-Anfal: 60] A felkészülésre vonatkozó parancs itt nem korlátozódik csupán a fegyverekre. Inkább magában foglalja a háború átfogó, folyamatos megszervezését, mind anyagilag, mind erkölcsileg, kezdve a fegyelem, a szervezés és a rend tanításától kezdve a folyamatos fegyverképzésen, a haditervek tanulmányozásán át a régiók és helyszínek földrajzának ismeretéig. Majd a modern és fejlett fegyverek megszerzésének és az azokkal való képzésnek a vágyát. Attól a pillanattól kezdve, hogy kinyilatkoztatták a dzsihád megvívására vonatkozó parancsot, a Küldött (béke és áldás legyen vele) elkezdte tanítani követőit, és felkészíteni őket a nagy indulásra, hogy a vallást a föld legtávolabbi sarkaiba is elterjesszék. Valóban, tanításai (béke és áldás legyen vele) olyanok voltak, mint egy iskola a végzős vezetők számára. Csontok korokon és generációkon át.

Ebben a könyvben a háború iszlám elméletét fogjuk minden aspektusában áttekinteni. Remélem, hogy az általam leírtak modellként szolgálnak majd ahhoz, amire én és a tudósok törekednek, amikor katonai történelmünk eseményeit tanulmányozzák.

Nincs szükségem semmilyen olyan hozzászólásra, amely betöltene egy olyan hiányt, amely az emberi természet része. Előre is köszönetet mondok mindenkinek, aki hasznos hozzászólással járult hozzá, vagy aki nem fukarkodott velem egy őszinte imával távollétemben. Isten javítsa meg a muszlimok helyzetét, és óvja meg őket a gonosztól és a megpróbáltatásoktól. Isten imái és békéje legyen Mohamed urankon, Isten áldja meg és adjon neki békét.

Végül arra kérem a Mindenható Istent, hogy munkámat őszintén végezze az Ő érdekében, és jutalmazzon meg minden leírt szót, helyezze azt a jó cselekedeteim közé, valamint jutalmazza meg testvéreimet, akik mindennel segítettek, hogy befejezhessem ezt a könyvet.

„Dicsőség Néked, Istenem, és hála Néked! Tanúságot teszek, hogy nincs más isten, csak Te. Megbocsátásodat kérem és bűnbánatot tartok Nálad. És utolsó könyörgésünk ez: Minden dicséret Istent illeti, a világok Urát.”

A szegény, akinek szüksége van Ura megbocsátására és kegyelmére

Tamer Badr

8 Ramadán 1440 AH

2019. május 13.