Tamer Badr őrnagy író és kutató az iszlám gondolkodás, a politikai, katonai és történelmi ügyek területén, valamint az egyiptomi fegyveres erők korábbi tisztje. Részt vett az egyiptomi forradalomban, és kulcsszerepet játszott a későbbi forradalmi mozgalomban, egyértelmű álláspontot képviselve az országban zajló politikai eseményekkel kapcsolatban.
Politikai nézetei és a 2011 novemberi Mohamed Mahmúd események alatt a Tahrir téren tartott 17 napos ülősztrájkja miatt biztonsági zaklatásnak vetették alá, majd az egyiptomi katonai hírszerzés tagjai letartóztatták a Tahrir téren. Katonai bíróság elé állították, és egy évig egy katonai hírszerzési, majd egy katonai börtönben töltötte fogva. 2015 januárjában nyugdíjazták a katonai szolgálattól.
Intellektuális téren Tamer Badr őrnagy nyolc publikációval büszkélkedhet. Főként vallási, katonai, történelmi és politikai kérdéseket vizsgált ijtihad szemszögből, új meglátásokat bemutatva, amelyek széles körű vitát váltottak ki intellektuális körökben. Ezek közül a legkiemelkedőbb a "Várt üzenetek" című könyve volt, amelyben a próféta és a küldött közötti különbséget tárgyalta. Azt állította, hogy Mohamed próféta (béke és áldás legyen vele) a Próféták Pecsétje, ahogyan azt a Szent Korán is említi, de nem feltétlenül a Küldöttek Pecsétje. Érvelését számos Korán-bizonyítékra és hadíszra alapozta, amelyekről úgy vélte, hogy alátámasztják érvelését, ami jelentős vitákat váltott ki támogatói és ellenzői között, különösen a hagyományos vallási körökben.
Tamer Badr széles körű kritikával szembesült intellektuális állításai miatt, és „A várt levelek” című könyvét az iszlám mainstream gondolkodástól való eltérésnek tekintették. A viták ellenére továbbra is kutatott és írt a vallási és politikai reform kérdéseiről, hangsúlyozva a vallási szövegek új, a kortárs fejleményekkel összhangban lévő módszertannal történő újraolvasásának fontosságát.
A gondolkodás iránti érdeklődése mellett Tamer Badr reformer látásmóddal rendelkezik a politikai szférában is. Úgy véli, hogy az igazságos társadalmak építéséhez átfogóan felül kell vizsgálni a politikai és vallási rendszereket, és meg kell törni az iszlám társadalmak fejlődését akadályozó intellektuális stagnálást. A kihívások ellenére írásain és cikkein keresztül továbbra is bemutatja elképzeléseit, abban a hitben, hogy az intellektuális párbeszéd a legjobb módja a kívánt változás elérésének.