A kalifátus küszöbén állunk, a prófétaság útján
An-Nu’man ibn Bashir – Isten legyen vele elégedett – beszámolója szerint: Isten küldötte, Isten áldja meg és adjon neki békét, azt mondta: „A prófétaság köztetek lesz, ameddig Isten akarja, aztán Isten eltávolítja, amikor akarja. Aztán kalifátus lesz a prófétaság útján, és addig lesz, ameddig Isten akarja, aztán eltávolítja, amikor akarja. Aztán maró monarchia lesz, és addig lesz, ameddig Isten akarja, aztán eltávolítja, amikor akarja. Aztán zsarnoki monarchia lesz, és addig lesz, ameddig Isten akarja, aztán eltávolítja, amikor akarja. Aztán kalifátus lesz a prófétaság útján.” Aztán hallgatott.” Ahmad narrálta, és ez hasan.
Az iszlám nemzet történelme öt szakaszra oszlik, ahogyan azt Isten Küldötte (áldja meg Isten és adjon neki békét) ebben a hadíszban is megemlíti:
1. Prófétaság (a nemes prófétai szövetség)
2. Kalifátus a Próféta útján (a helyesen vezetett kalifák korszaka)
3. Harapós király (az Omajjád Kalifátus kezdetétől az Oszmán Kalifátus végéig)
4. Kényszerítő monarchia (Kemal Atatürk kora óta, aki eltörölte az Oszmán Kalifátust, egészen napjainkig)
5- A kalifátus a prófécia útján
Az iszlám nemzet négy, a Próféta által említett szakaszon ment keresztül – Isten áldja meg és adjon neki békét –, és már csak az utolsó szakasz van hátra, amely után hallgatott, ami azt jelzi, hogy utána jön el az iszlám nemzet vége és a Feltámadás Napja.
Köztudott, hogy e szakaszok közötti minden átmenet során a nemzetet súlyos megpróbáltatások sújtják, amelyek egyik szakaszból a másikba juttatják.
A Próféta halála után a nemzet a prófétaság módszerének megfelelően a kalifátus szakaszába lépett, Abu Bakr al-Siddiq átvette a kalifátust, és ezt a hitehagyás zűrzavara és az Arab-félsziget nagy részének iszlámtól való hitehagyása kísérte, Medina, Mekka és Taif kivételével, valamint a hitehagyási háborúk következményei.
A kalifátust a prófétai módszer szerint a harapós királynak is átruházták a nemes társak közötti nagy viszály után, amely a közösség évében ért véget, Muawiyah átvette a kalifátust, és ami a kalifátus öröklését követte az oszmán kalifátus végéig.
A monarchia az arab felkelés és a Nyugattal kötött Oszmán Kalifátus elleni szövetsége után is autoriter uralomra tért át, amely az Oszmán Kalifátus vereségével végződött, amíg a Kalifátust végül Musztafa Kemal Atatürk el nem törölte.
És most a zsarnoki uralom végének küszöbén állunk, és amit most látunk az Ad-Dahmaa fitnájából, amelyről Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki békét) azt mondta: „Aztán jön az Ad-Dahmaa fitnája. Valahányszor azt mondják, hogy vége, addig folytatódik, amíg nem marad egyetlen arab ház sem, amelyikbe bevonul, és harcolni fog benne, nem tudva, hogy az igazságért vagy a hazugságért harcolnak-e. Így folytatják, amíg két táborrá nem válnak: a hit táborává, amelyben nincs képmutatás, és a képmutatás táborává, amelyben nincs hit. Amikor találkoznak, akkor az Antikrisztus ma vagy holnap megjelenik.” A hadísz világos, és a jelenlegi helyzetünkre is vonatkozik. Amikor ez a fitna véget ér, és a nemzet egyesül a kalifátusért a prófétaság módszerén, megjelenik az Antikrisztus, és ami őt követi, az a mi Urunk, Jézus általi megölése, béke legyen vele, majd a kalifátus folytatódik a prófétaság módszerén a Feltámadás Napjáig, és Allah tudja a legjobban.
Ez az én személyes elemzésem arról, amin keresztülmegyünk, Tamer Badr. Lehet igazam, lehet tévednem, és Isten tudja jobban.
Kérjük a Mindenható Istent, hogy tartson minket szilárdan az igazságban, amíg meg nem halunk benne.
Tamer Badr