Omar ibn al-Khattab – Isten legyen vele elégedett – sereget küldött a rómaiakhoz, akik elfogták Abdullah ibn Hudhafah-t. Elvitték a királyukhoz, és ezt mondták: Ez Mohamed egyik társa.
Azt mondta: Szeretnél keresztény lenni, és neked adom a királyságom felét? Azt mondta: Még ha mindenedet, amid van, és mindent, amid van, és az arabok egész királyságát is nekem adnád, egy szempillantásig sem fordulnék el Mohamed vallásától – Isten áldja meg és adjon neki békét. Azt mondta: Akkor megöllek. Azt mondta: Téged és azt.
Elrendelte, hogy feszítsék keresztre, és így szólt az íjászokhoz: Lőjétek közel a testéhez, miközben kereszténységet ajánlott neki. De ő visszautasította, és nem esett pánikba, ezért lehozta, és megparancsolta, hogy öntsenek bele egy fazék vizet, és forralják fel rajta, amíg meg nem ég. Ezután odahívott két muszlim foglyot, és megparancsolta, hogy az egyiket dobják bele, és íme, a csontjai kiálltak, miközben kereszténységet ajánlott neki, de ő visszautasította.
Elrendelte hát, hogy vessék a fazékba, ha nem lesz keresztény. Amikor elvitték, sírt. A királynak azt mondták, hogy sírt, és azt hitte, megijedt. Azt mondta: „Vigyétek vissza!” A király megkérdezte: „Mitől sírtatok?” Azt mondta: „Azt mondtam: »Csak egy lélek vetnek most a tűzbe, aztán elmegy.« Azt kívántam, bárcsak annyi lélek vetnék a tűzbe, mint a hajam, Allah kedvéért.”
A zsarnok elámult, és így szólt hozzá: „Megcsókolnád a fejem, és elengedlek?” Abdullah így felelt: „És az összes muszlim fogoly?” Azt mondta: „Igen.” Megcsókolta a fejét, és elengedte őket. Omarhoz vitte a foglyokat, aki elmesélte neki a történetét.
Omar azt mondta: Minden muszlimnak joga megcsókolni Abdullah ibn Hudhafah fejét, és én kezdem. Így hát megcsókolta a fejét.