A muszlimok nem változtattak a tatárok elleni vereségük valóságán, amíg valaki meg nem jelent, aki felemelte a gyönyörű kiáltást: „Ó, iszlám!” A Mindenható Isten megadta Kutuznak, Isten irgalmazzon neki, ezt a szót, amely összefoglalja egész életét, és amely igaz katonáinak és az őket igazságban követőknek a figyelmét arra az egyetlen zászlóra irányítja, amely alatt a nemzet mindig is állt, győzelmet aratva.
De hiába próbálja egy vezető az iszlámon kívül bármi mással motiválni a népét, soha nem fogunk sikerrel járni. A Mindenható Allah nem adja meg nekünk a győzelmet, hacsak külsőleg és belsőleg sem ragaszkodunk Hozzá. Külső megjelenésünk muszlim, de belső megjelenésünk is muszlim. Politikánk muszlim. Gazdaságunk muszlim. Médiánk muszlim. Igazságszolgáltatásunk muszlim. Hadseregünk is muszlim. Ez így egyértelmű. Titkolózás, kibúvó, félelem vagy rettegés nélkül. Nincs mit szégyellnünk.
A nemzet és az elfoglalt föld elveszett méltóságának helyreállítására az egyetlen mód a dzsihád, és nincs más utunk. Isten Küldötte, Isten áldja meg és adjon neki békét, igazat mondott, amikor azt mondta: „Ha ʻinah tranzakciókat folytattok, tehenek farkait veszitek, megelégedtek a mezőgazdasággal, és felhagytok a dzsiháddal, Isten olyan megaláztatást szab ki rátok, amelyet semmi sem fog eltörölni, amíg vissza nem tértek a vallásotokhoz.” Isten Küldötte, Isten áldja meg és adjon neki békét, igazat mondott.

Tamer Badr "Felejthetetlen országok" című könyvéből