Mohácsi csata

A mohácsi csata Kr. u. 932-ben (Kr. u. 1526) zajlott a Szulejmán vezette Oszmán Kalifátus és a Jaglió Vilos vezette Magyar Királyság között. A muszlimok elsöprő győzelmet arattak, ami Magyarország Oszmán Birodalomhoz való csatolásához vezetett.

A mohácsi csata okai

II. Viladiusz Jagelló magyar király eltökélte, hogy megszegi elődei által az oszmán szultánoknak tett ígéreteket, és odáig ment, hogy megölte Szulejmán szultán hozzá küldött követét. A követ a Magyarországnak kivetett éves adót követelte, mire Szulejmán egy nagyobb támadással válaszolt Magyarország ellen.

Ugrás a mohácsi csatába

Szulejmán szultán Isztambulból indult (932. rádzsáb/1526. április 23.) serege élén, amely körülbelül százezer katonából, háromszáz ágyúból és nyolcszáz hajóból állt, amíg el nem érte Belgrádot. Ezután a megépített nagy hidaknak köszönhetően könnyedén és simán átkelhetett a Tuna folyón.

Miután az oszmán hadsereg több katonai erődítményt is megnyitott a Tuna folyón, a hadjárat megkezdése után 128 nappal, ezer kilométeres menetelés után elérte a Mohács-völgyet. Ez a völgy ma Dél-Magyarországon található, Belgrádtól 185 km-re északnyugatra és Budapesttől 170 km-re délre. A mintegy kétszázezer katonából – köztük 38 ezer Németországból érkező segédegységből – álló magyar hadsereg várta őket. Ezt a hatalmas sereget II. Jaglió Vlad Izaszláv király vezette.

A várt találkozó

Az összecsapás reggelén (932. Dhu al-Qi'dah/1526. augusztus 29.) Szulejmán szultán a hajnali ima után belépett a katonák soraiba, és egy ékesszóló és lelkesítő prédikációt mondott, amelyben türelmre és állhatatosságra buzdította őket. Ezután belépett a Villámcsapat soraiba, és egy lelkesítő beszédet mondott, amely felkorbácsolta a morált és fokozta az elszántságot. Többek között ezt mondta nekik: „Isten küldöttének szelleme figyel titeket.” A katonák nem tudták visszatartani könnyeiket, amelyek a szultán szavaira válaszul folytak a szemükből.

Délután a magyarok megtámadták az oszmán sereget, amely három sorban sorakozott fel. A szultán hatalmas ágyúival és janicsár katonáival a harmadik sorban állt. Amikor a bátorságukról és merészségükről híres magyar lovasság támadott, a szultán elrendelte első sorainak a visszavonulást, hogy a magyarok beronthassanak. Amikor az ágyúk közelébe értek, a szultán megparancsolta nekik, hogy nyissanak rájuk tüzet.

Így hát learattak, és a háború másfél órán át tartott, melynek végén a magyar hadsereg a történelem örökségévé vált, miután katonáinak nagy része a Mohácsi-völgy mocsaraiban fulladt meg, II. Jagló Izaszláv Vilád királlyal, hét püspökkel és az összes nagy vezetővel együtt. Huszonötezer katona esett fogságba, míg az oszmán veszteségek százötven mártírt és több ezer sebesültet jelentettek.

A mohácsi csata eredményei

A mohácsi csata ritka történelmi esemény volt, amelyben az egyik fél egyetlen összecsapásban, legfeljebb két órán belül ilyen módon vereséget szenvedett. Magyarország függetlenségét a pusztító vereség után elvesztette. Két nappal az összecsapás után, 932. Dhu al-Qi'dah 23-án / 1526. augusztus 31-én az oszmán sereg felvonult Szulejmán szultán előtt, tisztelegve és gratulálva neki. A parancsnokok, kezdve a nagyvezírrel, megcsókolták a szultán kezét.

Ezután a sereg észak felé haladt Tuna nyugati partvidéke mentén, amíg el nem érte Budapestet, Magyarország fővárosát, és bevonult oda (3 Dhu al-Hijjah AH 932 / 1526. szeptember 10.). A sors úgy akarta, hogy ebben a városban, a királyi palotában fogadja az Íd al-Adha üdvözletet, és győztes hadjárata során Belgrádban ünnepelte az Íd al-Fitrt.

A szultán tizenhárom napig maradt a városban, intézve annak ügyeit. János Szapolya erdélyi fejedelmet nevezte ki Magyarország királlyá, amely az Oszmán Birodalom alá került. A szultán visszatért hazája fővárosába, miután Magyarország az Oszmán Birodalom részévé vált.

Miért voltunk nagyszerűek
Tamer Badr könyve (Felejthetetlen napok... Fontos oldalak az iszlám történelemből)