Az első látomásomban a szeretett Mustafa meglátogatott.
Nagyon közel álltam a Mindenható Istenhez a középiskolában, és azt kívántam, hogy ebben a korban tiszta lappal és bűnöktől mentesen haljak meg. Többször is láttam Jézust, béke legyen vele, álmaimban, és azt kívántam, hogy lássam a szeretett Mustafát, Isten áldja meg és adjon neki békét, és sokat imádkoztam a Mindenható Istenhez, hogy Mustafa látogasson meg álmaimban.
Sokáig vártam, hogy láthassam a szeretett Mustafát, és amikor elvesztettem a reményt ebben, meglátogatott – hála Istennek. Körülbelül 15 éves voltam, és ezt a látomást máig sem fogom elfelejteni.
Az első látomásban azt láttam, hogy apámmal és bátyámmal sétálok egy úton, ahol néhány ember az ellenkező irányba fut. Amikor megkérdeztük őket, hogy miért futnak, azt mondták, hogy Isten küldötte (Isten áldja meg és adjon neki békét) eljött ebbe a mecsetbe. Így apám, bátyám és én elindultunk a mecsetbe, ahol megtaláltuk a Prófétát (Isten áldja meg és adjon neki békét) a szószéken ülve, és mellette a társait, mindannyian fehér ruhát viseltek. A mecset hátsó feléből kezdve találtuk az embereket, akik ültek, és volt egy üres hely, ahol senki sem ült közöttük és a Próféta (Isten áldja meg és adjon neki békét) között. Apám, bátyám és én az emberekkel ültünk, és zavarban voltam, hogy elöl kell ülnöm. Ekkor a Próféta intett, hogy menjek előre és üljek le elé. Jobbra-balra néztem, remélve, hogy van rajtam kívül valaki más, akit a Próféta (Isten áldja meg és adjon neki békét) int, hogy jöjjön közelebb. Ekkor a Próféta (Isten áldja meg és adjon neki békét) megerősítette ezt, és ismét intett nekem. Előreléptem egy kicsit, és leültem az előtte ülők közül az elsőhöz. A Próféta megismételte az intését, hogy menjek előre, amíg a legközelebb nem kerültem hozzá. Aztán a többiek mögém ültek. Elkezdtem elmélkedni a Küldötten (Isten áldja meg és adjon neki békét) és a többi társán. A látomás véget ért, felébredtem, és nem tudtam aludni. Egy pillanatnyi boldogságom volt, hogy láthattam őt.