A Próféták Pecsétjéről szóló fejezetben említettek összefoglalása, nem pedig a Küldöttek Pecsétje.

Összefoglaló arról, amit a híres szabály érvénytelenségével kapcsolatban említettem: (Minden küldött próféta, de nem minden próféta küldött)

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy nem én akartam megírni a „Várt Üzenetek” című könyvet, és amikor kiadtam, nem akartam megvitatni a tartalmát. Csak ki akartam adni. Sajnos olyan csatákba, vitákba és vitákba keveredem, amelyekbe nem akartam belemenni, mert jól tudom, hogy vesztes csatába fogok menni. Végső soron ez nem az én csatám, hanem egy eljövendő hírnök csatája, akit az emberek tagadni fognak és őrültséggel vádolnak majd, mert azt fogja mondani nekik, hogy Isten küldötte. Nem fognak hinni neki, amíg túl késő nem lesz, és emberek millióinak halála után a tiszta füst terjedése következtében. Más szóval, a könyvemben leírtak igazságának bizonyítása csak a katasztrófa bekövetkezte után és egy eljövendő hírnök korszakában fog megtörténni, akit a Mindenható Isten egyértelmű bizonyítékokkal fog támogatni.
A lényeg az, hogy nem akartam csatákba bocsátkozni Al-Azhar Al-Sharif tudósaival, és megismételni azt, ami nagyapámmal, Sheikh Abdul Muttal Al-Saidival történt, de sajnos engem is belerángatnak ebbe a csatába. Mindazonáltal, amennyire csak lehet, megpróbálom elkerülni és visszavonulni tőle, mert ez nem az én csatám, hanem egy eljövendő hírnök csatája.

Kezdjük itt az egyetlen nemes verssel, amely Mohamed mesterünket Isten küldötteként és a próféták pecsétjeként, nem pedig a küldöttek pecsétjeként írta le: „Mohamed nem atyja egyik embereteknek sem, hanem Isten küldötte és a próféták pecsétje.” Ezzel a verssel mindannyian egyetértünk abban, hogy Mohamed mesterünk, béke és áldás legyen vele, a próféták pecsétje, és hogy az iszlám törvény a végső törvény az ítélet napjáig, tehát nincs változás vagy eltörlés az ítélet napjáig. Azonban a köztem és közted lévő nézeteltérés az, hogy Mohamed mesterünk, béke és áldás legyen vele, a küldöttek pecsétje is.
A vita megoldásához ismernünk kell a muszlim tudósok bizonyítékait, miszerint Mohamed Mesterünk, béke és áldás legyen vele, a Küldöttek Pecsétje, és nem csak a Próféták Pecsétje, ahogyan azt a Korán és a Szunna említi.
Ibn Kathir egy híres szabályt hozott létre, amely széles körben elterjedt a muszlim tudósok körében, nevezetesen: „Minden küldött próféta, de nem minden próféta küldött.” Ez a nemes hadíszon alapult: „Az üzenet és a prófétaság véget ért, ezért utánam nincs küldött vagy próféta.” Megerősítettem, hogy ez a hadísz jelentését és megfogalmazását tekintve nem mutawatir, és hogy a hadísz egyik narrátorát a tudósok igazmondónak minősítették, de téveszméi voltak. Mások azt mondták, hogy a kifogásolható hadíszok közé tartozik, ezért nem érvényes elfogadni a hadíszát, és nem méltó arra, hogy belőle azt a veszélyes hiedelmet származtassuk, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) a Küldöttek Pecsétje.
Azért vagyunk itt, hogy elmagyarázzuk a tudósok által terjesztett híres szabály érvénytelenségének bizonyítékait, amely egy olyan szabállyá vált, amelyről nem lehet vitatkozni, mivel ennek a szabálynak az érvénytelenítése azt a hitet is érvényteleníti, hogy Mohamed Mesterünk, béke és áldás legyen vele, a Küldöttek Pecsétje, ahogy ez a szabály kimondja: (Minden Küldött Próféta, de nem minden Próféta Küldött).
Hogy időt takarítsak meg azoknak, akik összefoglalást szeretnének kapni, és ezt a szabályt egyetlen verssel szeretnék cáfolni a Szent Koránból, emlékeztetlek benneteket Isten szavaira a Hadzs szúrában: „És nem küldtünk előtted semmilyen küldöttet vagy prófétát.” Ez a vers egyértelmű bizonyíték arra, hogy csak próféták és csak küldöttek vannak, és nem feltétel, hogy egy küldött próféta legyen. Ezért nem feltétel, hogy a Próféták Pecsétje egyben a Küldöttek Pecsétje is legyen.
Ez az összefoglaló a nagyközönségnek, vagy azoknak szól, akiket nem érdekelnek a hosszú könyvek vagy cikkek olvasása, valamint azoknak, akik nem értették és nem gondolkodtak el az előző versen, illetve azoknak a tudósoknak, akik hisznek Ibn Kathir szabályában, érdemes elolvasniuk a következőket, hogy megértsék a szabály érvénytelenségét a könyvemben említett bizonyítékok egy részével, de nem az összessel. Aki további bizonyítékokra vágyik, az olvassa el a könyvemet, különösen az első és a második fejezetet.
A könyvemben röviden említett legfontosabb dolog az, hogy a Mindenható Isten csak olyan prófétákat küld, mint Isten prófétája, Ádám és Idrisz, akiknek törvényük van, és küldötteket is csak olyanokat küld, mint a Surat Yasinban említett három küldött, akik nem könyvvel vagy törvénnyel érkeztek, és a Mindenható Isten küld küldötteket és prófétákat is, mint a mi mesterünk, Mózes, béke legyen vele, és a mi mesterünk, Mohamed, Isten áldja meg és adjon neki békét.

Ebben a fejezetben említettem, hogy a hírvivő az, akit egy ellenzékben lévő néphez küldenek, a próféta pedig az, akit egy egyetértő néphez.

A próféta olyan személy, aki új törvényt vagy rendelkezést kapott, vagy egy korábbi törvény kiegészítésére vagy annak egyes rendelkezéseinek eltörlésére vonatkozó kinyilatkoztatást. Ilyen például Salamon és Dávid, béke legyen velük. Ők olyan próféták voltak, akik a Tóra szerint uralkodtak, és Mózes törvényét nem pótolták az ő idejükben.
A Mindenható Allah azt mondta: „Az emberiség egy közösség volt, majd Allah elküldte a prófétákat, hogy örömhírt hozzanak és intőket, és velük együtt leküldte az Írást az igazságban, hogy ítélkezzenek az emberek között abban, amiben nézeteltérések voltak.” Itt a próféták szerepe az, hogy örömhírt hozzanak és intők legyenek, ugyanakkor egy törvény is leküldésre kerül nekik, azaz hogyan kell imádkozni és böjtölni, mi tilos, és egyéb törvények.
Ami a küldötteket illeti, némelyikük feladata a hívőknek a Könyv és a bölcsesség tanítása, valamint a mennyei szentírások értelmezése, egyesek a közelgő gyötrelmekre figyelmeztetnek, és vannak, akik mindkét feladatot kombinálják. A küldöttek nem hoznak új törvényt.
A Mindenható Allah azt mondta: {Urunk, küldj közéjük egy küldöttet maguk közül, aki felolvassa nekik a verseidet, megtanítja nekik a Könyvet és a bölcsességet, és megtisztítja őket.} Itt a küldött szerepe a Könyv tanítása, és ezt említettem egy külön fejezetben a könyvemben, hogy van egy küldött, akinek a szerepe a Korán kétértelmű verseinek és azoknak az értelmezése, amelyek értelmezése eltér a muszlim tudósok között, a Mindenható Allah szavaival összhangban: {Vajon várnak-e bármi mást, mint a magyarázatát? Azon a napon, amikor eljön a magyarázata.} [Korán 13:19], {Akkor rajtunk van a magyarázata.} [Korán 13:19], és {És bizony meg fogjátok tudni a hírét egy idő után.}
A Mindenható Isten azt mondta: „Jó hírt hozó és figyelmeztető küldöttek, hogy az emberiségnek ne legyen panasza Isten ellen a küldöttek után.” És a Mindenható Isten azt mondta: „És soha nem büntetünk, amíg nem küldünk küldöttet.” Itt a küldöttek jó hírt hozók és figyelmeztetők, de legfontosabb küldetésük a figyelmeztetés, mielőtt a büntetés jele bekövetkezne ebben a világban, ahogyan például Noé, Szálih és Mózes küldetése is volt.
A Küldött Próféta az, akit Isten két dologra választ ki: hogy egy adott üzenetet vigyen át a hitetlen vagy figyelmetlen embereknek, és a másik dolog az, hogy isteni törvényt közvetítsen azoknak, akik hisznek benne. Erre példa a mi mesterünk, Mózes (béke legyen vele), aki a mi Urunk, a Magasságos küldötte volt a fáraóhoz, hogy elküldje vele Izrael gyermekeit és kivonuljanak Egyiptomból. Itt a mi mesterünk, Mózes (béke legyen vele), csak egy küldött volt, és a prófécia még nem érkezett el hozzá. Aztán jött a második szakasz, amelyet a prófécia képviselt. A Mindenható, a Magasságos megígérte Mózesnek a meghatározott időben, és elküldte neki a Tórát, amely Izrael gyermekeinek törvénye. Itt a mi Urunk, a Magasságos megbízta azzal a küldetéssel, hogy közvetítse ezt a törvényt Izrael gyermekei számára. Attól az időtől kezdve a mi mesterünk, Mózes (béke legyen vele), próféta lett. Ennek bizonyítéka a Mindenható mondása: „És említsd meg a Könyvben Mózest! Bizony, ő volt a kiválasztott, és küldött és próféta volt.” Figyeld meg itt, kedves olvasóm, hogy először küldött volt, amikor a fáraóhoz ment, majd másodszor lett próféta, amikor elhagyta Egyiptomot. Amikor a Mindenható Isten kinyilatkoztatta neki a Tórát.
Hasonlóképpen, a Küldöttek Urát Isten küldte el egy üzenettel és egy törvénnyel, egy üzenettel a hitetleneknek és egy törvénnyel azoknak, akik követték őt a világok közül. Ezért a mi Mesterünk (Mohamed) Küldött és Próféta volt.
A Korán azon verse, amely a legvilágosabban elmagyarázza a próféta és a küldött közötti különbséget, a Mindenható Isten szava: „És [említsd meg], amikor Isten szövetséget kötött a prófétákkal: »Bármit is adtam nektek az Írásból és a bölcsességből, és aztán eljött hozzátok egy küldött, amely megerősítette azt, ami veletek van, higgyetek benne és támogassátok őt.«” Ebben a versben a küldött megerősítette és követte a próféták által hozott könyveket és törvényeket, és nem hozott új törvényt, kivéve egy küldött vagy próféta esetében, ebben az esetben volt nála törvény.
Könyvemben részletesen említettem, hogy a prófétaság a legtiszteletreméltóbb rang és az üzenet legmagasabb foka, mivel a prófétaság magában foglalja egy új törvény közvetítését, egy korábbi törvényhez való kiegészítést, vagy egy korábbi törvény rendelkezéseinek egy részének eltörlését. Erre példa Isten Prófétája, Jézus (béke legyen vele), mivel hitt a Mózesnek (béke legyen vele) kinyilatkoztatott Tórában, követte azt, és nem mondott ellent neki, kivéve néhány dolgot. A Mindenható Isten azt mondta: „És követtük Jézus, Mária fiának nyomdokait, megerősítve azt, ami előtte volt a Tórából. És megadtuk neki az Evangéliumot, amelyben útmutatás és világosság volt, és megerősítette azt, ami előtte volt a Tórából, és útmutatást és oktatást az igazak számára.” [Al-Ma'idah]. És a Mindenható Isten azt mondta: {És megerősítve azt, ami előttem volt a Tórából, és törvényessé téve számotokra néhányat abból, ami tiltott volt nektek} [Al-Imran]. Tehát a próféta magával hoz egy törvényt, míg a küldött önmagában nem hoz törvényt.
Itt elérkeztünk a híres szabályhoz (hogy minden küldött próféta, de nem minden próféta küldött), amely a tudósok többségének a véleménye. Ez a szabály nem a Szent Korán verseiből, sem a Próféta (béke és áldás legyen vele) mondásaiból származik, és tudomásunk szerint nem a Próféta (béke és áldás legyen vele) társaitól vagy igazlelkű követőiktől származik. Ez a szabály előírja mindenféle üzenet pecsételését is, amelyet Allah, a Magasságos küld a teremtésnek, legyenek azok angyaloktól, szelektől, felhőktől stb. származnak. A mi mesterünk, Mihály egy küldött, akinek feladata az eső irányítása, a Halál Angyala pedig egy küldött, akinek feladata az emberek lelkének elvétele. Vannak az angyalok közül küldöttek, akiket Nemes Feljegyzőknek neveznek, akiknek feladata a szolgák cselekedeteinek megőrzése és feljegyzése, legyenek azok jók vagy rosszak. Sok más küldött angyal is van, mint például Munkar és Nakir, akiket a sír próbájához rendeltek. Ha feltételezzük, hogy Mohamed mesterünk (béke és áldás legyen vele) egyben a Próféták és a Küldöttek Pecsétje is, akkor nincs Allahtól, a Magasságostól küldött, aki elvenné az emberek lelkét például Allah, a Magasságos küldötteitől, és így tovább.
A Mindenható Isten küldöttei között számos teremtmény található, ahogy a Mindenható Isten mondta: „És mutassatok nekik példát: a város társai, amikor odaértek a küldöttek (13) Amikor kettőt küldtünk hozzájuk, de ők elutasították őket, ezért megerősítettük őket egy harmadikkal, és ők azt mondták: »Bizony, mi vagyunk a ti küldötteitek.«” (14) Itt a Mindenható Isten három küldöttet küldött az emberek közül, tehát nem próféták voltak, és nem törvénnyel jöttek, hanem csak küldöttek voltak, hogy egy adott üzenetet vigyenek népüknek. Vannak más küldöttek is, akik nem próféták, és a Mindenható Isten nem említette őket a Könyvében, ahogy Ő, a Magasságos, mondta: „És a küldöttekről már korábban is beszéltünk nektek, a küldöttekről pedig nem.”
A Mindenható Isten azt mondta: „Isten az angyalok és az emberek közül választ hírvivőket.” Ez a vers bizonyítékot tartalmaz arra, hogy az angyalok között is vannak hírvivők, ahogyan az emberek között is vannak hírvivők.
És a Mindenható mondása is: „Ó, dzsinnek és emberek serege, nem jöttek-e hozzátok küldöttek közületek, hogy felolvassák nektek az én verseimet, és figyelmeztessenek titeket e napotok találkozására?” A „közületek” szó a dzsinnek küldött küldötteire utal, ahogyan az emberek közül is küldtek küldötteket.
Tudván, hogy a prófétaság kiválasztása csak emberekre korlátozódik, a próféta soha nem lehet angyal, csak ember. Még a dzsinneknek sincsenek prófétáik, csak küldötteik. Ez azért van, mert a Mindenható Allah által az emberiségnek kinyilatkoztatott saría mind az emberiségnek, mind a dzsinneknek szól. Ezért mindkettőjüknek hinniük kell benne. Ezért a dzsinneket vagy hívőkként, vagy hitetlenként találjuk. Vallásaik ugyanazok, mint az embereké; nincsenek új vallásaik. Ennek bizonyítéka az, hogy hittek Mohamed Mesterünkben, béke és áldás legyen vele, és követték az üzenetét a Korán meghallgatása után. Ezért a prófétaság csak az emberekre jellemző dolog, és csak az egyiküknél fordul elő: annál, akinek Allah, a Mindenható, saríát adományoz, vagy aki azért jön, hogy támogassa azok saríáját, akik előtte jártak. Ez további bizonyíték arra, hogy a prófétaság a prófétaság legnemesebb és legmagasabb rangja, és nem fordítva, ahogy a legtöbb ember és tudós hiszi.
A híres szabály érvényességébe vetett hit (miszerint minden küldött próféta, de nem minden próféta küldött) ellentmond a Koránban és a szunnában leírtaknak. Ez egy örökölt és helytelen szabály. Ezt a szabályt csak azért hozták létre, hogy bebizonyítsa: Mohamed mesterünk a küldöttek pecsétje, és nem a próféták pecsétje, ahogyan az a Koránban és a szunnában áll. Nem szabad azt állítani, hogy ez a szabály csak az emberekre vonatkozik, mivel a Mindenható Isten nem csak az emberekre vonatkoztatta a küldött szót, hanem ez a szó magában foglalja az emberektől származó küldötteket is, például az angyaloktól származó küldötteket és a dzsinnektől származó küldötteket is.
Ha továbbra is hiszünk ebben az elvben, az oda vezet, hogy tagadjuk az eljövendő hírnököt, aki figyelmeztetni fog minket a füst gyötrelmére. Következésképpen a legtöbb ember őrültséggel fogja vádolni őt, mivel hisz ebben a hamis elvben, amely ellentmond a Szent Korán verseinek. Reméljük, hogy elgondolkodnak a cikkben leírtakon, és aki további bizonyítékokra vágyik, annak el kell olvasnia a könyvemet, A várt üzeneteket, azoknak, akik el akarják érni az igazságot.

Jegyzet

Ez a cikk válasz egy barátom egysoros hozzászólására, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit mondtam arról, hogy (minden hírvivő próféta, de nem minden próféta hírvivő)? Ahhoz, hogy egy hozzászólásban válaszolhassak rájuk, nem leszek képes egyetlen hozzászólásban összefoglalni az egész cikket, hogy elmagyarázzam nekik a nézőpontomat, és végül valaki azzal vádol, hogy kitérek a válasz elől. Ez a válasz egy ilyen rövid hozzászólásra. Három órába telt összefoglalni azt, ami a könyvem egy kis részében szerepelt, ezért sok kérdést kapok, és a válaszom az, hogy a kérdésre adott válasz hosszú és nehéz számomra összefoglalni.
Remélem tehát, megértitek a körülményeimet, és hogy nem akarok belemenni egy olyan csatába, ami nem az enyém. Ráadásul nem tudok egy 400 oldalas könyvet minden egyes kérdezőnek összefoglalni, hacsak a válasz nem rövid, és én sem tudok rá válaszolni.