Bécs ostroma
és hazaárulás

Az ausztrál terrorista a következőt írta a puskára, amellyel 49 fegyvertelen muszlimot ölt meg a mecsetben: „Bécs 1683”. Természetesen a muszlimok közül a 90%, akik ezeket a szavakat olvasták, nem tudták, mit jelentenek. Olvassuk el tehát a „Bécs 1683” témáját, és azt, hogy miért írta ezt az ausztrál terrorista a puskájára.

A bécsi csata 1683. szeptember 12-én, azaz 1094. AH-ban, ramadán 20-án zajlott. Miután az Oszmán Birodalom két hónapig ostromolta Bécset, a csata megtörte az Oszmán Birodalom európai uralmát, mivel a III. Sobieski János lengyel király vezette lengyel, német és osztrák erők győzelmet arattak az oszmán sereg felett, amelyet Kara Musztafa nagyvezír, az oszmán erők parancsnoka vezetett.

Oszmánok és Bécs
Bécs meghódítása régóta az oszmán szultánok álma volt, tekintve stratégiai jelentőségét az Európa szívében található kereskedelmi és közlekedési útvonalak ellenőrzése szempontjából. Az oszmánok minden alkalommal megelégedtek azzal, hogy visszatérhettek Bécs falai közül, miután vagyonra tettek szert, és talán Kelet- vagy Közép-Európa új részeit is megszerezték az Osztrák Birodalommal kötött megállapodások révén.
Az első ostrom Szulejmán uralkodása alatt történt, másfél évszázaddal korábban, miután a szörnyű mohácsi csatában a magyarok felett aratott győzelmét követően behatolt Európába. Szulejmán seregei 1526. szeptember 10-én, azaz 932. Dhu al-Hijjah hónap 3-án vonultak be Budapestre, Magyarország fővárosába, ezzel (Mührestan) újabb oszmán tartomnyá vált, és abszolút hatalmat szerzett az oszmánok felett Közép- és Kelet-Európában.
1683-ban a törökök másodszor is ostromolták Bécset, de Starhamberg grófnak sikerült visszavernie a törököket a Kahlenberg-hegyi csatában. Ezután 1686-ban visszafoglalták Budapestet az Oszmán Birodalomtól, miután 145 évig az oszmánok uralták Budapestet.

A csata előtt
Németország Magyarországon és Szlovákiában rivalizált az oszmánokkal, az oszmán nagyvezír pedig azzal a gondolattal volt elfoglalva, hogy erőteljes csapást mérjen Németország Magyarország belügyeibe való beavatkozásának megakadályozására. Kara Musztafa pasa rábeszélte IV. Mehmed oszmán szultánt és a Császári Divánt (Minisztertanácsot), hogy üzenjenek hadat Németországnak. Köprülü Ahmed pasa nagyvezír Edirnéből indult, és körülbelül 120 000 katonából álló nagy sereg élén érkezett Magyarországra, ágyúkkal és lőszerrel felszerelve, 60 000 tevére és 10 000 öszvérre szerelve. Behatolt Szlovákiába, és minden útjába kerülő katonai erődítményt lerombolva Nohzel vára felé vette az irányt, amely Budapesttől északnyugatra, Bécstől mintegy 110 km-re keletre és Pozsonytól 80 km-re található. A németek megerősítették, rendkívül megerősítetté téve azt, és Európa egyik legerősebb erődítményévé vált. Az oszmán hadsereg 1663. augusztus 17-én, 1074. muharram hónap 13-án kezdte meg az ostromot.
A vár oszmán ostroma 37 napig tartott, ami arra kényszerítette a várőrség parancsnokát, hogy kérje annak átadását. A nagyvezír ezzel azzal a feltétellel egyezett bele, hogy az helyőrség fegyver és lőszer nélkül kiüríti a várat. A hadjárat hatalmas felfordulást váltott ki Európában, félelmet és pánikot keltve a királyok szívében. A nagy vár átadása után mintegy 30 osztrák vár adta meg magát az oszmán hadseregnek.
Ez a nagy hódítás oda vezetett, hogy Ahmed Köprülü seregeivel előrenyomult, és meghódította Morvaország (Csehszlovákiában) és Szilézia régióit Közép-Európában.

Haditanács
Kara Musztafa pasa nagyvezír haditanácsot hívott össze seregében, és bejelentette, hogy elfoglalja Bécset, és ott diktálja feltételeit Németországnak. Azt mondta, hogy Jangkale, a Bécs kulcsának tartott, a Rába folyó nyugati partján fekvő, Bécstől 80 km-re keletre fekvő város elfoglalása nem fogja leigázni Németországot, és megakadályozza abban, hogy beavatkozzon a magyar ügyekbe.
Kara Musztafa pasa döntése zavart és vitát váltott ki a miniszterek körében. Ibrahim pasa miniszter kifogást emelt, azt állítva, hogy IV. Mehmed szultán vágya Jangkala elfoglalása és Közép-Európa oszmán kommandós brigádokkal való megtámadása, és hogy a Bécs elleni hadjáratra valószínűleg jövőre kerül sor. Kara Musztafa pasa azt válaszolta, hogy nehéz egy ilyen sűrűségű és erővel rendelkező hadseregnek újra összegyűlnie, és hogy ehhez az ügyhöz erős, döntő csapásra van szükség a németekre, különben a velük folytatott háború elhúzódik, különösen mivel Németország békeszerződést kötött Franciaországgal, és biztonságban van a nyugati oldalon, és hogy Lipót császár megállapodott Sobieski lengyel királlyal a Padoli régió visszaállításában, és hogy Velencét is be kell vonni ebbe a megállapodásba, így Oroszország és a többi európai ország is csatlakozik ehhez a keresztény szövetséghez Németország mellett. Ehhez az szükséges, hogy abban az évben megbontsák és megsemmisítsék ezt a születőben lévő szövetséget, különben a háború ismeretlen ideig elhúzódik.

Európa álláspontja
Az európai hatalmak siettek megmenteni Bécset az elestétől. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett az oszmánok ellen, és elrendelte Sobieski lengyel királynak, hogy bontsa fel az oszmánokkal kötött szerződését. Azt is elrendelte, hogy a szász és bajor német hercegek, a legközelebbi európai hercegek, a lehető leggyorsabban induljanak Bécs felé. Lengyelországból, Németországból és Ausztriából 70 000 katonát számláló európai seregek gyűltek össze. Lotharingiai herceg a főparancsnokságot III. Sobieski János lengyel királyra bízta. Előkészületeik szeptember 11-én, pénteken fejeződtek be, miután úgy érezték, hogy Bécs eleste már csak néhány nap múlva lesz. Ezért az európaiak úgy döntöttek, hogy erőszakkal átkelnek az oszmánok által ellenőrzött Don hídon, függetlenül a költségektől, mivel a Bécsbe szállított ellátmányt ezen a hídon való átkelés nélkül nem lehetett szállítani.

árulás
Kara Musztafa egy nagy oszmán erőt állomásoztatott Murad Karay, a Krím uralkodójának vezetésével a Don hídnál, az egyetlen nyugatról Bécsbe vezető úton, hogy megakadályozza az európaiak előrenyomulását. Murad Karay elrendelte a híd felrobbantását, ha szükséges.
Itt olyasmi történt, amire senki, sem az oszmánok, sem az európaiak nem számítottak. Murád Karaj hatalmas iszlám- és muszlimárulást követett el azzal, hogy harc nélkül átengedte az európaiakat a hídon. Ez Kara Musztafa iránti gyűlöletéből és ellenségeskedéséből fakadt. Musztafa pasa gyűlölte Murád Karajt, és rosszul bánt vele. Murád viszont úgy vélte, hogy Musztafa pasa bécsi kudarca a hatalomból és a vezetői pozícióból való bukásához vezet. Ennek az áruló vezetőnek soha nem jutott eszébe, hogy az oszmánok bécsi veresége megváltoztatja a világtörténelem menetét. Ezért Murád úgy döntött, hogy szemlélője marad, miközben az európai erők átkelnek a Donya hídon, hogy megtörjék Bécs ostromát, anélkül, hogy egy ujjal is mozdulnának. Ráadásul az oszmán hadseregben voltak miniszterek és bégek, akik nem akarták, hogy Kara Musztafa pasa legyen Bécs meghódítója, ahol Szulejmán szultán kudarcot vallott.

A döntő csata
Szombaton, Ramadán 20-án, 1094 AH / 1683 szeptember 12-én a két hadsereg Bécs falai előtt találkozott. Az európaiak örültek, hogy egyetlen csepp vérontás nélkül átkeltek a Donna hídon. Az oszmán hadsereg döbbenten látta, hogy az európaiak előttük állnak, miután átkeltek a Donna hídon. Musztafa pasa azonban ellentámadást indított csapatai nagy részével és az elit janicsárok egy részével, hogy betörjön a városba. A török parancsnokok III. Sobieski János érkezése előtt elfoglalták Bécset, de az idő fogyott. Ekkor a katonai mérnökök egy újabb nagy és végső robbanást készítettek elő, hogy biztosítsák a városhoz való hozzáférést. Míg a törökök sietve befejezték munkájukat és lezárták az alagutat, hogy a robbanás hatékonyabb legyen, az osztrákok délután felfedezték a barlangot. Egyikük belépett az alagútba, és éppen időben hatástalanította a robbanást.
Egy másik nagy árulás történt Oglu Ibrahim, az oszmán hadsereg jobb szárnyának parancsnoka részéről, amikor visszavonult a csatatérről. Ez a visszavonulás volt a legnagyobb hatással az oszmánok vereségére. Kara Musztafa szervezetten visszavonult a csatatérről, és visszafelé menet kivégeztette mind Murád Karayt, mind Oglu Ibrahimot, de ez nem segített neki IV. Mehmed szultánnal szemben, aki elrendelte a kivégzését.
A harcokban körülbelül 15 000 oszmán férfi esett el, és közel 4000 európai esett el. Az oszmán hadsereg a visszavonulás során 81 000 foglyot ejtett, és az 59 napig tartó ostrom véget ért.

Csata eredményei
A bécsi falaknál elszenvedett oszmán vereség fordulópontot jelentett az oszmán és az európai történelemben. A bécsi vereséggel az Oszmán Birodalom elvesztette lendületét a támadáshoz és az európai terjeszkedéshez. A vereség patthelyzetet jelentett az oszmán történelemben. A keresztény szövetség seregei ezt követően az elkövetkező évszázadokban az oszmán területek egyes részeinek elfoglalására indultak Európában.

Miért voltunk nagyszerűek
Tamer Badr könyve (Felejthetetlen napok... Fontos oldalak az iszlám történelemből)