„Nincs semmilyen szakadás az iszlám és a polgári állam, az iszlám és az állampolgárság, valamint az iszlám és a vélemény- és vallásszabadság között. Akik szakadékot feltételeznek az iszlám és mindezen modern eszmék között, azok maguk sem értik az iszlám igazságát, és nem olvassák a Próféta (béke és áldás legyen rajta) és nemes társai (Isten legyen velük elégedett) történetét sem helyes vagy igazságos módon. Ezért van az, hogy az iszlám államának megvannak a maga jellegzetességei, ahogyan az iszlám kormányzati rendszerének is megvannak a maga alapjai: Isten iránti szolgálat, igazságosság, konzultáció és annak kötelezettsége, egyenlőség, engedelmesség a hatalmon lévők iránt, a hatalmon lévők tanácsadásának kötelezettsége, az uralkodó vagy pásztor felelőssége és alárendeltsége az igazságszolgáltatás és a nemzet felügyeletének, a nemzet politikai egysége, a jogok és kötelességek garantálása, valamint a szabadság. Ezek az alapok képviselik az iszlám rendszer magját, és egyediségének leginkább kifejező alapjai.”

Tamer Badr „A pásztor és a nyáj jellemzői” című könyvéből