Láttam, hogy a mi mesterünk, Jézus, béke legyen vele, egy ismeretlen sírból jött elő, és egy ágyon feküdt, és emberek gyűltek köré, és kérdezgették őt előző életéről, és ő ébren volt, ezért mondta nekik a nemes verset (Akkor biztosan eljövök hozzájuk előlük és hátuljukról, jobbról és balról, és nem fogjátok a legtöbbjüket hálásnak találni (17)) Szúra Al-A’raf, azzal a különbséggel, hogy többször is megismételte a „baljuk” szót, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy a hátamon fekszem ugyanott, ahol a mi mesterünk, Jézus, béke legyen vele, és ugyanazok az emberek gyűltek körülöttem, mintha a mi mesterünket, Jézust, béke legyen vele, hirtelen én váltottam volna fel, és megpróbáltam megismételni ugyanazt a nemes verset, azzal a különbséggel, hogy miközben a „baljuk” szót ismételgettem, felébredtem.