Láttam, hogy a tisztek letartóztattak, majd bevittek egy kínzószobába. Kínzófelszerelést és eszközöket találtam, ezért imádkoztam Istenhez, hogy mentsen meg a kínzástól. Megtudtam, hogy azok a tisztek, akik meg akartak kínozni, azok voltak, akik beléptek a kínzószobába, és akiket megkínoztak. Aztán kijöttek a kínzószobából, és mellém álltak, hogy támogassanak. Aztán egy csoport katonatiszt jött, az egyiküknél volt egy tiszt automata puskával. Rám fogta a puskát, és tüzet nyitott, de a golyók lepattantak és szétszóródtak előttem. Ezután a tisztek elkezdtek támogatni. Egy csoport katonatiszt, akik a Katonai Főiskolán volt kollégáim voltak, megkérdezték tőlem: Mióta vagyok ebben a megpróbáltatásban? Azt mondtam nekik: Több éve telt el, de most az utolsó vagy az utolsó előtti szakaszban vagyok.

Nagyszámú tiszt állt előttem, támogatva engem, és vártunk, hogy egy másik tisztcsoport jöjjön, és letartóztasson vagy megöljön. Felkiáltottam, hogy Isten nagy, és a mögöttem álló tisztek is azt kiáltották, hogy Isten nagy. Újra hangosabban kiáltottam, hogy Isten nagy, és a mögöttem álló tisztek is halkan azt kiáltották, hogy Isten nagy. Harmadszor is nagyon hangosan kiáltottam, hogy Isten nagy, és a mögöttem álló tisztek is halkan azt kiáltották, hogy Isten nagy, mert aggódtak amiatt, ami következni fog.

Aztán három autó jött a hadsereg parancsnokaival, hogy letartóztassanak. Az első két autóhoz csatlakoztak a támogató tisztek. Egy rangidős parancsnok kiszállt a harmadik autóból, odament hozzám, és felemelte a kezét, hogy arcon üssön. A keze nem érte el az arcomat, ezért felmászott a kocsija tetejére, és a géppisztolyát rám fogta. Az arcomba kezdett sikoltozni. Egy tiszt a támogatóim közül megjelent előttem, hogy helyettem fogadja el a golyókat, de féltem érte, és félrelöktem. Odamentem a rangidős tiszthez, aki rám szegezte a fegyverét. Emlékeztettem az utolsó napra és Isten büntetésére, és figyelmeztettem, hogy ne lőjön, mert végül egyáltalán nem fog fájni nekem.

A videóban látható látomás értelmezése