Láttam, hogy egy katonai táborban vagyok, és egy filmet néztem a tévében, aztán egy angyal jött a Mindenható Urunktól hozzám és körülbelül öt vagy hat másikhoz, és azt mondta nekünk, hogy a mi Urunk kiválasztott titeket, hogy a barlang népe közé legyetek, vagy valami hasonlót mondott, hogy betakar minket egy elhagyatott szobába, és ott fogunk aludni a Feltámadás Napjáig. Megkérdeztem a királyt, hogy érezzük-e az idő hosszát, és hogy ez az idő hosszú lesz számunkra, és unatkozni fogunk, és mit éreztek a barlang népei előttünk? A király azt mondta nekem, hogy nem fogjuk érezni az időt, és a dolog inkább alváshoz hasonlít. A király elkezdte betakarni a hatot, akik velem voltak, és tájékoztatásul közölöm, hogy nem ismerem őket a valóságban. Láttam hármat vagy négyet közülük egy lepelbe burkolva, ami nem volt fehér, és nem emlékszem a színére, de sötét lepel volt, és nem volt megkötve, de a három vagy négy, akiket betakartak, egyértelműen aludtak, és a lepel belsejéből lélegeztek, és egyértelműen nyugodtak voltak. Amikor éreztem, hogy közeledik a sorom, egy doboz cigarettát tartottam az egyik táskámban. Zsebeim vannak, és a valóságban nem dohányzom, ezért megsemmisítettem a dobozt és kidobtam, hogy tisztán találkozzak a Mindenható Istennel minden bűntől, és megkértem a király engedélyét, hogy bemehessek a mosdóba megmosakodni. Úgy nézett a királyra, mintha magában kérdezgetné: „Elszökjek, vagy nem?” De megbízott bennem, és megengedte, hogy elmenjek egy másik személlyel, aki kívülről megtanulta a Koránt közöttünk, mind a heten. Bementem a mosdóba, és megláttam egy csoport katona reggeli sorakozását. Beléptem a mosdóba, megmosakodtam, levettem a cipőmet és a zoknimat, és megmostam a lábam. Azt mondtam magamnak: „Miért vettem le a cipőmet és a zoknimat, amikor kívülről is megtörölhettem volna őket?” Kimentem a mosdóból, és találkoztam az egyik katonával, aki velem volt a seregben. Ismerem őt, Nasr a neve. A sorban állt. Megmondtam neki, hogy adja át üdvözletemet a családnak és a barátaimnak a Facebookon, és búcsúzzon el tőlük a nevemben. Boldog voltam, hogy a Mindenható Isten engem választott. Ott hagytam, hogy visszatérjen a szobába, ahol a király volt, hogy betakarhasson, mivel elkéstem érte, és teljesítenem kellett az ígéretemet. Miközben visszafelé tartottam, elővettem a mobiltelefonomat a zsebemből, hogy üzenetet írjak a Facebookon a barátaimnak és a családomnak búcsúként, de úgy döntöttem, hogy nem írok, mert siettem, ezért visszatettem a telefonomat a zsebembe, és bekapcsolva hagytam anélkül, hogy kikapcsoltam volna. Volt ott egy miswak és egy kis üveg pézsma is. Úgy döntöttem, megtartom őket, hogy a miswakkal tudjam megmosni a fogamat, amikor feltámadok az ítélet napján. Egyértelmű volt, hogy boldog vagyok, és miközben közeledtem az elhagyatott szobához, felébredtem.
Ez az angyalkirály egy hétköznapi emberi lény alakját öltötte, és ez az első alkalom, hogy látomásomban angyalkirály szerepel. A látomásból világosan kitűnik, hogy a halál módja nem hétköznapi, hanem pontosan ahhoz hasonlít, ami a Barlang Népével történt, azzal a különbséggel, hogy a vége nem a földi életben való felébredésünk, hanem a feltámadás idején.

A videóban látható látomás értelmezése